Szürke hétköznapok, napról napra, hétről hétre. Meló, edzések, pihenés körforgása.

Lassan kezdek ráunni a télre, a hidegre.

Persze jó kijárni korizni, de inkább görkoriznék már. Jó a hóban bicajozni, de inkább a Vekerire tekernék, meg Tokaj felé... A futás is jobb lenne kicsit melegebb körülményekben és keróval.

Meg egyébként is....

A hétvégén koriztunk egyet a kori pályán, és egyet a Vekeri-tavon. A kori pályán jó volt, hogy nem volt sok ember, és jó volt a jég, gyönyörű volt a hóesés is, szinte mesébe illő. Ez utóbbi pedig izgalmasabb volt, szerencsére megúsztuk beszakadás nélkül.

Még eddig csak egyszer koriztam igazi tavon, még gyerekként Nánáson, amikor a mostani lapos helyén tó volt. De olyan is csak egyszer volt, hogy be volt hagyva rendesen és épp ott voltunk és korim is volt.  A Vekeri tavat még nem is láttam télen, nemhogy korcsolyáztam volna rajta. Nagyon nagy, nagyon elfáradtam. Összesen 3 kört mentünk rajta. Nagy volt a hó, így baromira fárasztó volt, hogy hiába lökte az ember magát megállt, így 10 cm-t se haladt. A hideg nem volt vészes, a nagy mozgásban, küszködésben megizzadtam rendesen.    Negatívabb élmény a vezetés volt: NEM akarok manuális váltós autót!!! Nekem automataváltós autóm lesz!!! Ez tuti biztos!!! Vagy nem lesz autóm sose. Nem is értem minek gyártanak még ilyen sz*r manuális váltós kocsikat.  Éljen az automata váltó és minden béna vezető!!!

Meghalt Salinger, a Zabhegyező írója

91 éves korában elhunyt Jerome David Salinger amerikai író, a világhírű regény, a Zabhegyező, (The Catcher in the Rye) alkotója - közölte csütörtökön irodalmi ügynöke, New Yorkban. Salinger az egyik legelismertebb és leghatásosabb amerikai író volt, aki az 1951-ben írt Zabhegyezővel, illetve annak hősével, az ifjú Holden Caulfield figurájával valamint műve nyelvezetével iskolát és kultuszt teremtett.

Befagyott a csónakázó tó, így természetes jégen is lehetett korizni.

Újabb sportágat tudtam kipróbálni, méghozzá a  jégkorongot! Meccset láttam már élőben is, de csinálni nyilván más és ezerszer jobb. Alig érkeztünk meg, grund-jégkorong alakult ki percek alatt a tavon. Először volt lényegében a kezemben jégkorong ütő, és korongot se fogtam még a kezemben. Eddig!  Ez a grund-jégkorong nagyon hasonlított a focihoz, nem gondoltam volna, hogy ennyire sok közös van e két sportág között. Persze a jégkorong sokkal gyorsabb, pörgősebb, keményebb. Iszonyatosan képben kell lenni. A korizásban vérprofinak kell lenni. Nekem még ezzel is gondjaim vannak. A gyors irányváltoztatás, a megállás, fordulás nem megy. Ráadásul ez nem a műjég ami azért sima, tiszta, nem kell számítani befagyott ágakra, flakonokra sem ellenben a tóval.

Örülök neki, hogy belekóstolhattam a jégkorongba is, nincs lelkiismeretfurdalásom miatta, mert ez megadatott nekem, bárkinek is köszönhető ez.

„Ti a pillanatokkal törődjetek,
az órák majd törődnek magukkal.”

… Csakis a figyelem számít. Mindig ott vagy, ahová a figyelmed visz téged. Valójában te magad vagy a figyelmed. Ha a figyelmed megosztott, te magad is szétszórt vagy. Ha a figyelmed a jelen pillanatra koncentrálódik, Isten társaságában időzöl, és Isten jelen van benned.

Ez a két idézet szinte összesűríti  Az öröm művészete c. könyv több fejezetét is.

Röviden, tömören, de ez a lényeg.

9. fejezet A sors szeretete

"Akár tetszik, akár nem, nyomot hagyunk a világon. Minden ember születése hullámokat kelt, amelyek végigfutnak a társas környezeten, szülők, testvérek, rokonok és barátok közt, mikor pedig felnőtt, cselekedetei millió szándékos és szándéktalan következménnyel járnak. "

"Azok az emberek, akik autotelikus életet élnek, hozzájárulnak, hogy a velük kapcsolatban állók tudatában csökkenjen az entrópia, akik pedig minden lelki energiájukat az erőforrásokért folytatott küzdelemre és önmaguk jelentőségének fokozására fordítják, valamennyit hozzátesznek a teljes entrópia növekedéséhez.

Nem lehet igazán kitűnő élete élni anélkül. hogy az ember érezné, része valaminek, ami nagyobb, állandóbb nála."

"Mindig cselekedj úgy, mintha a világegyetem jövője tőled függne, de kacagd ki magad, amikor arra gondolsz, hogy fikarcnyit is számít, amit teszel. "

"Nietzsche filozófiájának központi fogalma, az amor fati - vagyis a sors szeretete. mind jobban és jobban meg akarom tanulni, hogy szépnek lássam a dolgokban azt, ami szükségszerű. Akkor én is azok közé tartozom majd, akik széppé teszik a dolgokat."

A flow-ból lelki energia szabadul fel, mert koncentrálja a figyelmet és motiválja a cselekvést. Akárcsak az energia más fajtái, önmagában semleges - pozitív és negatív célokra egyaránt használható.

Ez a rész teljesen új volt számomra és nagyon meg is tetszett. A filozófia mindig is érdekelt, persze csak műkedvelőként, hobbiból. Ebben a két szóban nagyon nagy mélység van:"amor fati" a sors szeretete. Az elfogadás sokszor nagyon nehéz, az ember mindig elégedetlen azzal ami van, másra, általában többre vágyik. Hasonló gondolat ez is: "tanulj meg vágyakozni arra amid van"!

8. fejezet Az autotelikus személyiség

"Az autotelikus az auto (én, ön) és telos (cél) görög tövek összetételéből alkotott szó:

Autotelikus tevékemységek azok, ameyleket saját magukért végezzük, az a fő célunk velük, hogy átéljük őket. Pl. csak a játék kedvéért játszanék sakkjátszmát, autotelikus élményt élnék át.

Ha viszont pénzért játszanék, vagy azért, hogy előbbre lépjek a sakkozók rangsorában, akkor elsődlegesen exotelikus (külső célra irányuló) játék lenne."

"Az autotelikus ember kevésbé koncentrál önmagára, több lelki energiája marad tehát az élet megélésére."  Hát igen, az egót nem árt lenyomni néha, illetve szerintem az se árt, ha mások kritizálása helyett tényleg arra koncentráljunk, amit teszünk épp és élvezzük ki tisztán azt, amit épp csinálunk. A harmadik amit el kell felejteni az a körülmények miatti aggódás. Bár igazából ez is az ego, saját magát félti az ember amikor a körülményeket kritizálja (hideg van, meleg van, kényelmetlen, szoros, laza, drága, gagyi, veszélyes stb.).Ez távol tud tartani attól, hogy bármit is csinálj, így lényegében attól, hogy ÉLJ.

"Időt kell találnunk rá, hogy kifejlesszük magunkban az érdeklődést és kíváncsiságot, hogy önmagában élvezni tudjuk az életet."

"A másik rendkívül fontos erőforrás a lelki energiával való gazdálkodás. ... Ami érdekel, arra odafigyelünk, és amire koncentráltan odafigyelünk, azt valószínüleg érdekesnek fogjuk találni."

6. fejezet A kapcsolatok és az életminőség

A gondolkodók a nyugati filozófia kialakulásától kezdve két fő módot fogalmaztak meg az emberi lehetőségek kiteljesítésére.

Az egyik a vita activa (tevékeny élet), amikor az ember önmagát a közösségi cselekvésekben fejezi ki- figyelemmel követi a társadalmi környezetének eseményeit, döntéseket hoz, belefolyik a közéletbe, érvel a meggyőződése mellett, hangoztatja a meggyőződését, még ha ez kényelme és jó híre rovására megy is.

Később a keresztény filozófia hatására a vita contemplativa (szemlélődő élet) lett a legelfogadottabb életstratégia. Eszerint a a magányos elmélkedés, az imádkozás, az istennel való bensőséges kapcsolat vezethet el a legtökéletesebb kiteljesedésig.

Ezt a két irányvonalat általában egymást kizárónak tartották - az ember nem lehet egyszerre cselekvő és szemlélődő is. Ez a kettősség ma is megfigyelhető az emberi viselkedés értelmezésében. Carl Jung vezette be az extrovertált és introvertált fogalmat mint a lélek két alapvető, ellentétes vonását.

E két típus közül vajon melyik érheti el a legjobb életminőséget?

Szerintem mindkettőre szükség van, de túlnyomó többségében a tevékeny életre szavazok, így lesz min merengeni:-). Szóval bátorság és Vita activa!!!

3. fejezet Milyen érzésekkel telnek a napjaink?

"Életminőségünk javításához az első lépés tehát napi tevékenységünket úgy átprogramozni, hogy minél több jó élményhez jussunk. Ez egyszerűnek hangzik, ám a megszokásból adódó tehetetlenség és a társadalmi hatás annyira erős, hogy sokan egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy mit élveznek valójában az életben, és mi kelt bennük inkább feszültséget vagy lehangoltságot. "

"Más szóval, hogy kivételes életet élünk-e, nem azon múlik, amit csinálunk, hanem hogy milyen módon csináljuk." Ez azért jól hangzik, bár azért nem mindegy szerintem, hogy mit csinálunk, hogy mi adatik meg. Ingerszegény környezetben, ahol nem történik semmi, nehéz kivételes életet élni. Ha csak vegetál az ember, eszik, alszik, dolgozik, az nagyon szűk élettér. Aktív, tevékeny életet élve történnek az emberrel olyan dolgok amit meg tud élni. Ezért meg persze tenni kell: időt, pénzt, energiát kell "áldozni" rá. Azért tettem ""-be, mert ez szabad, hogy áldozatnak számítson. Ha azon görcsölünk, hogy már megint csak a pénzt költjük, meg veszélybe sodorjuk magunkat tök feleslegesen, akkor élvezni sem tudjuk a tevékenységet amit épp teszünk.

"Nincs olyan szabály, amely szerint mindenki ugyanúgy élné meg az életét. Csak az a fontos, hogy mindenki megtalálja azt, ami az ő esetében a legjobban működik."

Csíkszentmihályi Mihály Az öröm művészete

2. fejezet Érzelmek, szándékok, gondolatok

"Az életminőség nemcsak a boldogságtól függ, hanem hogy mit tesz az ember a boldogsága érdekében. ... Álmok és kockázatok nélkül csupán az élet halovány látszatát tudjuk megvalósítani."

Ez kicsit MLM-es idézetnek tűnik, persze ebben is sok igazság van. Nagyon fontos a tudatosság, az, hogy legyen célja az embernek. Meg persze kockázat nélkül nincs siker.

"A teljes belefeledkezés inkább vezet a kivételes élet felé, mint a boldogság állapota. Amikor flow-állapotban vagyunk, akkor nem vagyunk boldogok, mert a boldogságérzéshez a belső állapotunkra kell figyelnünk, és ez elterelné a figyelmünket az előttünk álló feladattól."